Gyakran olvasgatom az egyik közösségi oldalon a Zsaruellátó című oldalt. A nevével ellentétben nem csupán a zsarukkal kapcsolatos hírek jelennek meg, hanem lényegében a rendvédelmi dolgozókkal, az egyes rendvédelmi szervek működésével kapcsolatos tényszerű, de leggyakrabban kritikus bejegyzések olvashatók itt. Megjegyzem, hogy azért is kedvelem ezt az oldalt, mert az ott megjelenő olvasnivaló mindig igen valóságszagú és jól érezhetően a valóságot írja le.

Ezen az oldalon a választásokat megelőzően nagyon nagy volt a várakozás. Jól érzékelhető volt, hogy a rendvédelmisek őszintén remélték, hogy egy változás fog bekövetkezni a rendvédelmi szervezetek életében. És erre a változásra még akkor is nagyon vágytak, amikor az Orbán-kormány 6 havi fegyverpénzzel igyekezett megvásárolni őket - sikertelenül. Ami viszont feltűnő volt, hogy szinte minden bejegyzésnél ott volt az a mondat, hogy : "ha leközlitek a levelemet, akkor kérlek, hogy azt név nélkül tegyétek".

Mire lehetett ebből következtetni. Arra, hogy félnek. Félnek attól, hogy ha valakik "ott fenn" olvassák a sokszor maró kritikát tartalmazó írásokat, akkor lesz következménye. Nagyon kellemetlen következménye. Ugyanis ebben a közegben - és ezt tudni kell ahhoz, hogy megértse egy civil is, hogy mit miért tesznek így - nincs helye kritikának. A rendvédelemben nem szabad a civil gondolkodásnak megfelelő, normális munkahelyre gondolni. Mondjuk a civil szférában sem nagyon szeretik a vezetők, ha valaki kritikai észrevételt fogalmaz meg, de a rendvédelemben ez kész öngyilkosság. Simán kirúgják az illetőt még olyan áron is, hogy ha esetleg munkaügyi perben marasztalják a szervezetet.

Szóval a rendvédelem felfogása szerint, aki magasabb beosztásban van, annak van igaza. A parancsnok mindig tökéletes. Akkor is ha nem az. Parancsok vannak, amelyeket teljesíteni kell, még akkor is, ha esetleg nem tud a végrehajtó annak tartalmával azonosulni. Majd ha végrehajtotta, akkor ha van mersze, akkor reklamálhat. Már ha lesz olyan kompetens magasabb vezető, aki kíváncsi is a reklamáló véleményére.

A rendvédelemben dolgozó állomány azt remélte a TISZA kormány megalakulásával, hogy ettől a félelemtől megszabadulhat, egyetemben az alkalmatlan vezetőktől. Normál körülmények között azt hihetnénk, hogy a rendőr azért van, hogy rendet tartson a települések közbiztonságában,nyomozzon, derítsen fel bűncselekményeket és állítsa bíróság elé az elkövetőket. A büntetés-végrehajtásiakról meg azt gondolhatnánk, hogy az  a dolguk, hogy a sok börtönben élő bűnözőt őrizze és próbálja meg - nyilván csak azokat, akik erre nyitottak - visszavezetni a társadalomba, hogy a későbbiekben tisztességes életet tudjanak élni. A katasztrófavédők meg azokban a nem várt esetekben segítenek, amikor olyan veszélybe kerül az életünk, amiből egyszerű ember nem tud kilábalni. Ezt gondoljuk a munkájukról - általában.

Na de mi a valóság. Az előbbiek nyilvánvalóan  helytálló feltételezések némi pontosítással. Miután minden rendvédelmi szervezetben vannak olyan jó barátaim, akiknek a véleményére adok és meg vagyok győződve az őszinteségükről, ezért bizton merem állítani azt, amit ők: adminisztrálnak. Nem keveset, sokat. Táblázatokat, jelentéseket. Rengeteget. Sokszor ugyanolyan adattartalommal, csak eltérő struktúrával. És persze ezeket nem egy személynek, hanem különböző személyeknek küldözgetik, amiből ép ésszel csak arra tudok következtetni, hogy ez a rendszer bizony egyáltalán nem hatékony.

Amikor az arányokról kérdeztem őket, volt, aki azt mondta, hogy fele-fele arányban van tényleges munka és adminisztráció, de a legoptimistább vélemény szerint is 60-40 százalék a tényleges munka és firkálás aránya. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért? A megdöbbentő az, hogy erre is tudják az egyszerű beosztottak is a választ.

Amit elmeséltek az az, hogy valamennyi rendvédelmi szervezetnél kialakítottak egy olyan vízfejet, amit országos parancsnokságnak neveznek. Nos, ennek a szervezetnek az lenne a feladata, hogy a regionális, illetve helyi szintű szervek tevékenységét összehangolják, koordinálják, segítő kezet nyújtsanak a hatékonyabb feladatellátáshoz. De a valóságban ezek az országos csúcsszervek azok, amelyekbe sikerült jó pénzért összegyűjteni azokat az elvileg rendvédelmiseket, akik nem szeretnek dolgozni, vagy úgy érzik, hogy vezetői képességeik az egeket verik és meg kell mutatniuk mindenkinek, hogy mi tudnak elérni a többiek hátán felkapaszkodva, őket lenyomva. Sok fölösleges beosztás, alibi feladatok - azt mondják, hogy ezek jellemzik a rendvédelem magasabb szintjeit.

Mi következik ebből. Egyrészt az, hogy már az irányító szerv olyan fölösleges terhet ró rájuk, ami zömében értelmetlen. Mindent mérni akarnak, számokká akarják alakítani ha lehet, ha nem. De összességében a lényeg nem az, hogy a számok mögött legyen tényleges teljesítmény, hanem, hogy a számok megfeleljenek az elvárásoknak. Szóval egy nagy kamu az egész.

Ennél sokkal komolyabb problémának látják a parancsnoki állomány alkalmatlanságát. A kapitányságokon, börtönökben már eleve csak olyanok jöhettek szóba bármilyen vezetői beosztásba, akik szolgai módon teljesítik a felettes bármilyen eszetlen parancsát. Ezek a parancsnoknak nevezett, de vezetői képességekkel nyomokban sem rendelkező személyek azok, akik basáskodnak az állományon. Nem könnyítik, hanem még inkább nehezítik az amúgy sem stresszmentes szolgálatellátást. Sokszor már a bűncselekmény határát súrolják, ahogyan viselkednek, bánnak a beosztottakkal. De ha valaki emiatt szólni mer, akkor már másnapra nincs is munkahelye. Mert ez ma a trend a rendvédelemben. A szakszervezeti vezetők meg egyszerű bábuk, bólogatók, akik igyekeznek jó színben feltűnni az állomány szemében és a  magasabb vezetők előtt is. Kellemes beosztásuk van, amitől konfrontáció miatt nem szívesen válnának meg.

És mi ennek az egész panaszáradatnak a lényege: az, hogy végre tényleg valaki számára legyenek fontosak a végrehajtók is. Legyen valaki, akit érdekelnek a munkakörülmények, az értelmetlen feladatok sora, akik megértik, hogy mi folyik az egyes rendvédelmi szerveknél. És ha mindennel tisztában van, akkor hatékonyan akar tenni az anomáliák ellen. Pillanatnyilag viszont a kizsigerelt rendvédelmisek még tűrnek egy kicsit, hogy a belügyi vezetés végre mikor veszi a fáradságot, hogy az embertelen vezetőket leváltsa, a fölösleges aktatologatást, meg táblázatgyártást megállítsa és odafigyeljen, hogy a még meglévő állomány maradjon is meg. Mert lassan már elérnek oda, hogy inkább bármi, csak ne a rendvédelem. 

Ami viszont a lényeg, hogy állítják, hogy nincs és nem is lesz rendszerváltás ezen a területen. Mert tulajdonképpen itt is érvényes maradt a kéz kezet mos elv.

Bejárta a médiát a hír, hogy a belügyminiszter június 10-től megbízta a Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság vezetősével dr. Tóth Tamás tábornokot. Ez önmagában lehetne egy tényszerű bejelentés, amin minden különösebb indulatok nélkül át lehetne lépni. 

De jelen esetben nem ez történt. A közösségi médiában is megjelent hír kommentjei közül csak elenyésző számú olyat lehet találni, amely pozitív, vagy esetleg közömbös álláspontot hirdet az új főkapitány személyével kapcsolatban. Viszont a kommentek zöme abszolut negatív hangvételű. Ezek a negatív kommentek is alapvetően két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba azok a kommentek, illetve kommentelők tartoznak, akik vélhetőleg jól ismerik őt, esetleg együtt is dolgoztak vele, a másik csoport azonban egy teljesen más szemszögből fogalmaz meg kritikát. Ez a másik szemszög pedig az, hogy a TISZA párt azt ígérte elég határozottan, hogy a FIDESZ-hez köthető káderektől megszabadítja az országot. De azt - a kommentek tanúsága szerint - elég sokan tudják, tudták, hogy a frissen megbízott főkapitány édesanyja bizalmi pozíciót töltött/tölt be a FIDESZ-ben. Ugyan nem politikai vonalon, hanem gazdasági vonalon, de ott van a FIDESZ-nél a tűz közelébe. És ez sokaknál azért verte ki a biztosítékot, mert nem ezt ígérte Magyar Péter és a TISZA párt.

De egy kicsit nézzük meg, hogy mik is vélekedések dr. Tóth Tamás személyéről a közösségi médiában.

A tábornok rendőrként kezdte a pályafutását. A Budapesti-rendőrfőkapitányság állományában dolgozott, kerületi kapitányságon volt bűnügyi nyomozó. A kommentelők között felbukkant egykori alosztályvezetője, aki nem éppen a leghízelgőbb véleménnyel volt róla. Az állítása szerint, nem Tóth volt a legélesebb kés a fiókban, ezért is ragadt rá a rendőri berkekben a mai napig élő beceneve: Gyagyás Tódi. Aztán valahogy úgy fújtak a szelek, hogy a 2010-es választásokat követően szinte azonnal - 2010 július 1-től ő lett Budapest Rendőrfőkapitánya. Akkor teljesen nyilvánvaló volt az állomány számára, hogy nem a tudása, hanem az édesanyja kapcsolatrendszere volt, amely ilyen magas pozícióba juttatta őt. Aztán teltek-múltak az évek és valahogy Tóthunk nem hozta az elvárt színvonalat, így 2014-ben más fontos beosztásba került. Ő lett a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának általános helyettese. Itt eltöltött két esztendőcske után viszont előlépett a büntetés-végrehajtás első emberévé, 2016-ban ő lett a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka. Ezt a tisztségét egészen a TISZA kormány megalakulásáig, illetve az új belügyminiszter kinevezéséig töltötte be. Felmentették nagyjából 1 hete és most máris egy másik vezetői poszton mutathatja meg páratlan képességeit.

Kicsit azzal is foglalkozzunk, hogy amikor ilyen szép magas pozíciókba került, akkor tulajdonképpen mik is azok a "vitézi cselekedetek", amelyek a nevéhez kapcsolhatók. Nos, az biztos - és ezt a Facebook kommentekből tökéletesen kirajzolódik, hogy nem ő volt az a Budapesti Rendőrfőkapitány, akinek a neve arany betűkkel került be a történelem rendőrségről szóló lapjaira. Sőt! Akik együtt dolgoztak vele, azok egybehangzóan azon az állásponton vannak, hogy az a négy év volt a BRFK mélyrepülésének időszaka. Sok ügy, értelmetlen szervezeti struktúra, sok "sportállásba" bújtatott káder és a BRFK teljes demoralizálása fűződött a nevéhez. Az állomány megkönnyebbült, amikor 2014.-ben megszabadultak tőle. Főkapitányságának ideje alatt a vezetői előrejutáshoz a legfontosabb az ő személyének csodálata - ezt így mondják szépen -, de a zsaruk ezt a maguk módján kicsit reszelően úgy szokták mondani, hogy az előrejutás feltétele a seggnyalás magas szinten művelés volt. É ez nem csak az akkori csúcsvezetés jellemzője volt, de a rendőri szervezeten belüli általános rendezőelv.

Szóval majdnem örömtüzeket gyújtotta a pesti zsaruk, amikor tábornokukat a smasszerek nyakába rakták. Az azért jól prognosztizálható volt, hogy ha a rendőrséghez nem értett, akkor a börtönök világához meg pláne nem. Több olyan közvetlen barátom van, akik ismerik mindkét testületet, ők kivétel nélkül elmondják, hogy semmi köze nincs a rendőri munkának a büntetés-végrehajtásiak munkájához. Ég és föld távolság van a kettő között. Ezért nem nagyon érthető, hogy miért tűnt jó döntésnek Pintér tábornok részéről Tóth Tamást átpaterolni a büntetés-végrehajtáshoz. De megtörtént. Sőt, amint már az előbb írtam, 2016-tól ő lett a fősmasszer az országban.

Hogy mennyire értett hozzá, illetve az állomány mennyire kedvelte őt, arra ott vannak azok a kommentek, amelyek a büntetés-végrehajtásban végzett tevékenységét "méltatják". A szakmai szint egyértelműen esett, a smasszerek agyon vannak nyomva túlszolgálatokkal, mert nincs ember, a BVOP, az országos parancsnokság vízfejjé vált. A bévés vezetők kiválasztása sem a rátermettségen, hanem a kapcsolatrendszeren és hajbókoláson múlt. Szerencséjére a smasszerek béketűrők, hiszen zsiványokon edződtek, akik legalább ilyen pszichés terhet jelentenek. Ők most örültek, hogy megszabadultak tőle, de sajnálják a Bács megyei rendőröket, akik megkapták ezt a remek parancsnokot. 

De ami a nagy baj: mindenki tisztában volt Tóth Tamás "hátszelével", ami a FIDESZ felől fújt. Ezzel a főkapitányi megbízással egyre többen éreznek csalódottságot az TISZA pártra szavazók közül, hogy csak üres frázis volt a rendszerváltás, tulajdonképpen csak a szerepek újraosztása történik. De az is árulkodó, hogy a büntetés-végrehajtás csúcsvezetői közül sem lett senki más felállítva, tehát ugyanaz maradt a vezető gárda, mint a FIDESZ idejében. Ugyanúgy kell az értelmetlen statisztikákat csinálni, ugyanúgy nincs ember, ugyanúgy Dunát lehet rekeszteni a BVOP kommunikációs stábjával. Ráadásul a büntetés-végrehajtás számára fontos területen történt fejlesztés. Létrejött valami nagyon fontos, ami a smasszerek életét gyökerestül megváltoztatja: a bévés zenekar. 

Na jó! Ez az utolsó mondat irónia volt. De aminek üzenet értéke kell, hogy legyen Magyar Péter kormánya számára, hogy Tóth Tamás főkapitányi megbízásával a Kormány szavahihetősége szenvedett csorbát. Berkeken belül - ha egyáltalán valaki kíváncsi lenne az állomány véleményére - könnyen tudnának megfelelő szakmai felkészültséggel, vezetői gyakorlattal és emberséges viselkedéssel bíró csúcsvezetőket találni valamennyi rendvédelmi szerv élére. És utána csak hagyni kellene, hogy ők alakítsák ki úgy a saját szervezetüket, ahogy azt a saját szakmai tudásuk és gyakorlati tapasztalataik alapján a legjobbnak tartják.

De Tisztelt Kormány! Fordítsanak több figyelmet a rendvédelemben dolgozókra. Eddig ők abban bíztak, hogy ha kibírják a kormányváltásig, akkor utána jobb lesz. De jelen intézkedések alapján minden marad a régiben. És ezzel egyidejűleg a Kormány hitelessége is erősen devalválódott. Biztos, hogy ez a jó út?

Régóta bántja már a fantáziámat a polgármesteri hivatalokat vezető jegyzők által végzett munka. Zömében ők is jogász kollégák, bár sajnos néha ennek nyomát sem látni a munkájukban. De hogyan is változott a jegyzők kiválasztásának módja, hogyan változott a szakmaiság a függőségi viszonyokra tekintettel. Sokan gondolják azt, hogy ebben a témában teljesen képben vannak, de a valóság az, hogy mint sok helyen a való világban az esetlegesen kifogásolt jegyzői tevékenységek mögött más van, mint ami látszik.

Ha visszalépünk a történelemben 2010-ig, amikor a FIDESZ első alkalommal nyert kétharmadot a parlamentben, akkor még a jegyzők jogállására egy régi, rendszerváltásnak kikiáltott időszakban készült törvény vonatkozott. Ekkor még az volt a törvényi szabályozás, hogy a jegyzőket szigorúan pályázat alapján választotta ki az adott település képviselő-testülete. A főbb munkáltatói jogok is a képviselő-testületnél voltak, a polgármesternél csak pl. a szabadságok kiadására vonatkozó jogok, illetve kisebb jelentőségű jogosítványok voltak.

Mit eredményezett ez a szabályozás? Sokszor egy igen érdekes helyzetet. Először is nem volt olyan egyszerű megszerezni a jegyzői pozíciót, mert a képviselő-testület tagjai támogató szavazatának a többségét meg kellett szereznie a pályázónak. Aztán, ami furcsaság még előállhatott az az volt, hogy előfordult, hogy a polgármesternek úgy kellett együtt dolgoznia a település jegyzőjével, hogy nem volt közöttük feltétlenül jó munkakapcsolat, szimpátia. A legmarkánsabb helyzetek akkor álltak elő, amikor a testület többsége és a polgármester ellentétes politikai platformon állt. Ilyenkor előfordult, hogy a jegyző őrületbe tudta kergetni a polgármesterét az akadékoskodásával.

De valóban akadékoskodás volt-e az, amit a jegyzők akkoriban csináltak. Nyugodtan állíthatom, hogy nem. Ebben az időszakban amelyik jegyző akart, az tudott tényleges munkát végezni, azaz valóban ő tudott lenni a törvényesség őre. Nyugodtan tehetett törvényességi észrevételeket az önkormányzati döntésekkel kapcsolatban, mindenféle retorzió nélkül emelhetett szót esetlegesen a polgármestere ámokfutásával kapcsolatban. Szóval valamilyen szinten létezett a törvényesség biztosítása a helyi önkormányzatok szintjén is. Hogy településenként ez milyen alapossággal történt, az mindig az adott jegyző szakmai elméleti és gyakorlati felkészültségétől függött.  Nyugodt lehetett a "kötekedőbb" jegyző is, hogy nem csupán a polgármestertől függ a munkája, hanem bízhatott az önkormányzat képviselő-testületének karakánabb,támogatóbb hozzáállásában is, mivel leváltani - kirúgni - is csak a képviselő-testület döntése alapján lehetett.

Aztán egyszercsak igény merült fel a polgármesterek részéről, hogy ne legyen olyan nehézkes a jegyzők kinevezésének folyamata, hanem miután a polgármester - elméletileg - közvetlen munkatársa a jegyző, ezért egy esetleges szerencsétlen összetételű képviselő-testület ne nehezíthesse meg a polgármester munkáját egy esetlegesen számára antipatikus jegyzővel. Így a FIDESZ kétharmad úgy döntött, hogy az akkor új 2011. évi CLXXXIX. törvényben a jegyző kinevezésének, felmentésének a joga már a polgármestert illeti.  

Miért is volt ez fontos és mi lett ennek a rendelkezésnek a következménye: ez alapján a törvényhely alapján a 2012-től kezdődően kizárólag a polgármester volt az, aki dönthetett a saját jegyzője személyéről. A döntésének meghozatalába egyáltalán nem kellett bevonnia a képviselő-testületet, nem is véleményezhették az esetleges pályázók pályázati anyagát a képviselők, semmi beleszólásuk nem volt, hogy a településen ki legyen a jegyző. A polgármester azt választotta ki maga mellé jegyzőnek, akit csak akart. Tökéletesen mindegy volt, hogy hányan és milyen minőségű pályázatot nyújtottak be az esetlegesen megüresedett jegyzői pozíciókra, az lett a jegyző, akivel - tipikusan előre - a polgármester megállapodott. 

Egy rutinos, az jogi környezetet jól ismerő jegyző amikor egy-egy településen kiírták a jegyzői, aljegyzői pályázatot, először felhívta a polgármestert, hogy szabad-e a pozíció, vagy már megvan a kiválasztott jegyző, csak a látszat kedvéért írták ki a pályázatot. Ilyenkor a válasz általában az szokott lenni - főleg a városok, vagy nagyobb lakosságú települések esetében - hogy már megvan a kiválasztott. Már a látszatát sem tartották sokszor a polgármesterek, hogy szabad a pozíció.

Ennek aztán az lett a következménye, hogy a fideszes polgármestereknél FIDESZ szimpatizáns jegyző lett, az ellenzékieknél meg ellenzéki. A felkészültség helyett a párthűség lett a lényeges a kiválasztásnál. Semmi jelentősége nem volt, hogy szakmai tudással, vezetői gyakorlattal, rendelkezzen a pályázó, a lényeg a hűség. Az előbbi törvény alapján a jegyző kiválasztása során szinte minden foglalkoztatási feltétel alól lehetett mentesíteni bizonyos ideig a  jegyzőnek kiválasztott személyt, szóval tényleg nem volt baj, ha szakmailag dilettáns volt. A lényeg az volt, hogy amit elvárt tőle a polgármestere, azt megtegye. 

És mit várt el? Gyakorlatilag azt, hogy minden tekintetben igazolja a polgármestere döntéseinek jogszerűségét. A képviselő-testületek tagjai ugyebár általában a polgármestert támadták mindenért. De a legtöbben a polgármesterek közül nem szerették az egyenes, nyílt sisakos vitát, ezért közbeékelték a jegyzőt. Ha a jegyző azt mondta, írta, döntötte, amit döntött, akkor azt jogi szempontból nem volt célszerű egy polgármesternek felülírni. Ez szerepelt gyakorlatilag szinte kivétel nélkül indokolásként, amikor valami miatt elő akarták venni a polgármestert. A jegyző pedig élénken  bólogatott - meg még ma is sokan bólogatnak - mert hát nem hazudtolják meg a kenyéradó gazdájukat.

Mert a polgármesterek lettek a jegyzők kenyéradó gazdái. Kiszolgáltatottá váltak a jegyzők. Hiszen ha szembe mert menni a polgármesterével, akkor könnyen lapátra került. És akkor oda lett a jó pozíció, meg a jó fizetés.

"Ha nem vagy velem, akkor ellenem vagy" - kicsiben is előkerült ez a FIDESZ narratíva. És az ellenséges jegyzőnek nem lehet maradása - ki kell rúgni.

Viszont ha jól viselkedett és aláírógépként mindenhez adta a nevét, mint jogi ellenjegyző, vagy a testületi anyagok tekintetében a törvényességnek való megfelelést igazoló személyként, akkor vidám volt a jegyző sorsa. Kevés munka, sok fizetés. Pláne, miután csak alkalmazható és nem kötelezően alkalmazandó lett a jegyzőkre vonatkozó bértábla is. 

És mi lett ennek a következménye: egy szétzilált, korrupt helyi közigazgatás, amelyből a legtöbb helyen hiányzott a tudás, a törvényesség, helyette a szolgai hajbókolás volt az elvárás. Ezért lehetett ugyanazt tapasztalni települési szinten - lásd. "udvari beszállító" vállalkozók, túlárazások mindenféle szégyenérzet nélkül, stb. - ugyanazt, amit nagyban a kormányzat szintjén. 

És a kérdés csak az, hogy mikor és hogyan fog az új kormány ezzel a jegyzői gárdával valamit kezdeni.

Azt gondolom, hogy valahol meg kellene húzni egy minimum feltételt, ami alól nem lehetne mentesíteni azt, aki jegyzőként szeretne dolgozni. Én a magam részéről egy speciális jegyzői vizsgát is kötelezővé tennék azzal, hogy vizsgázni is csak az jelentkezhetne, aki legalább 5 évet már eltöltött a helyi közigazgatásban. És persze a kinevezés és felmentés jogát elvonnám a polgármesterektől. Lehetne akár a régi szabályozást is visszahozni, ahol testületi döntés alapján lehetett valaki jegyző, de azt sem tartom eretnekségnek, hogy akár az önkormányzatok felett törvényességi felügyeletet ellátó központi közigazgatási szerv vezetője nevezze ki meghatározott időre - mondjuk 5 évre - a jegyzőt. A településre kijelölt jegyzővel viszont kötelező volna együtt dolgozni a polgármestereknek, a képviselő-testületeknek és persze a polgármesteri hivatal dolgozóinak. Nem a szimpátia volna a meghatározó a jegyzők tekintetében, hanem a törvényesség. Hogy végre helyi szinten se lopják ki az emberek szemét a települési vezetők. 

Lesz ebből vajon valami?

Azt hiszem nem sok olyan ember él Magyarországon, aki ne hallott volna a Samsung SDI gödi akkumulátorgyárának működésével kapcsolaton balhékról. Az egykori FIDESZ vezette kormány szerint minden a legnagyobb rendben van a gyár működésével kapcsolatban, bár néha-néha némi kis büntetés kiszabásra került velük szemben kisebb jogsértések miatt, ami a működés kapcsán felmerült. Volt ebben környezetvédelmi okból kiszabott fizetnivaló, de a munkáltatási szabályok megszegése is előfordult. Meg valószínűleg még sok minden más, amiről nem tudunk. De az tény, hogy Szíjjártó Péter ex külügyminiszter, meg a Pest Vármegyei Kormányhivatal is sokszor és sokféleképpen azt bizonygatta, hogy elvtelen támadások érik a Samsung gyárát, mert az egyáltalán nem zavaró, nem károsítja a környezetet. Még jó, hogy az nem hangzott el, hogy a nyilvánvalóan veszélyes akkumulátorgyár működése még jót is tesz a gödiek egészségnek.

A helyzet viszont az, hogy ha valaki ott él Gödön, akkor merőben más álláspontot képvisel. Még akkor is, ha nem közvetlenül a gyár szomszédságában él. A veszély, amely az akkumulátorgyártásban rejlik nem konteó gyártás eredménye, hanem egyszerű tény. Mint ahogyan az is, hogy a dél-koreai tulajdonosok igen magas ívben tesznek mindenkire, aki megpróbálja a gyár - kifogásolható módon történő - működését akadályozni. Pedig ha valaki kíváncsi erre az egészre, érdemes a M2 autópályán elautózni Gödig, ahol az autópályáról jól látható az a hatalmas gyár, amelynek méretei - laikusként - vetekszenek a százhalombattai finomítóéval. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy még az autópályáról is érzékelhető, hogy az üzem egyrészt folyamatosan zajt bocsát ki a környezetébe, de igen látványos gőz/gáz felhőcskék is észlelhetők az üzem fölött. A gyártás során felhasznált vízről pedig még szót sem ejtettünk, ami a végén a Dunában landol.

Szóval a FIDESZ kormány idején a kommunikáció arról szólt, hogy itt nagyjából minden rendben van és fölösleges az akadékoskodás. Ugyanezt az álláspontot képviselte a város polgármestere, az olimpikon Kammerer Zoltán is. Ezért is olvastam a Telex mai cikkét, amely arról szólt, hogy Kammerer Gajdos László miniszter segítségét kéri a Samsung által keltett és kibocsátott - környezetet jelentősen terhelő - zajok megszüntetése érdekében. Azt hittem, hogy rosszul látok.Mi történt Kammererrel, hogy ilyenre vetemedett azok után, hogy hosszú idő óta azt kommunikálja, hogy minden rendben van a gyár körül és ők - a város önkormányzata - kontrollálja a gyár működése kapcsán felmerülő környezetszennyező tevékenységet. 

De akkor egy kicsit beszéljünk Kammerer Zoltán polgármesterré történő megválasztásáról. Őt még 2023 tavaszán választották meg polgármesternek a gödiek. Amikor indult a választáson, akkor függetlenként aposztrofálta magát, de azért az tudott volt, hogy a FIDESZ támogatását is élvezte. Ez azonban a valóságban úgy nézett ki, hogy a FIDESZ felmérte, hogy miután az előző önkormányzat választáson nagyot bukott a volt fideszes polgármester és azóta sem nőtt nagyot az ázsiója - még 2023-ban járunk - a pártjuknak, ezért nyíltan nem volt célszerű fideszes jelöltet állítani. Kammerert meg egyébként jól ismerték a fideszes körökben, hiszen még 2022-ben Tuzson Bence országgyűlési képviselő-jelölt mellett is kampányolt Kammerer. A 2023-as kampányt is gyakorlatilag a FIDESZ-t, pontosabban a Fidelitas Dunakeszi szervezetének tagjai csinálták végig Kammerer érdekében. Tehát, aki kicsit is tisztában volt az erőviszonyokkal, az pontosan tudta azt, hogy Kammerernek jó esélye van megnyerni a választást, mert az emberek jelentős része nem volt tisztában, hogy ő tulajdonképpen a FIDESZ Tuzson által barkácsolt gödi "falova", másrészt egy választás megnyeréséhez nagy számú aktivista szükséges, amit meg a Fidelitasból érkező dunakesziek biztosítottak. Így aztán Kammerer nyert. És az egyébként a helyi közigazgatáshoz nem értő új polgármester hivatalba lépését követően azonnal nagytakarítást tartott a polgármesteri hivatalban, kiszórva onnan gyakorlatilag mindenkit, aki az előző - lemondással távozó - Balogh Csaba Momentumos polgármester csapatába tartozott.

De mi is történt a háttérben valójában: Kammerert valóban megfogta magának a FIDESZ. Az ötletgazda az a személy volt, aki szürke eminenciásként mindvégig jelen volt a Dunakeszi központú országgyűlési választókerület irányításában Tuzson Bence mellett. Ő hosszú évtizedet óta a FIDESZ aktív tagja és különösen nagy gondot fordított arra, hogy a dolgok menetébe legyen beleszólási joga, de az arca, a neve, a tevékenysége azért maradjon a takarásban. Korábban ő volt hosszú éveken át Dunakeszi alpolgármestere, függetlenül attól, hogy éppen Kecskeméthy Géza, vagy Dióssi Csaba volt a polgármester. Őt Erdész Zoltánnak hívják és igen szoros baráti kapcsolat köti össze Tuzson Bencével. Erdész nagy stratéga és miután szinte gyerekkorától kezdődően Dunakeszin él, szinte mindenkit ismert a Dunakeszi-Göd Fót "háromszögben". Lényegében ő keverte a kártyát a háttérben, amihez végül Tuzson és Kammerer is adta az arcát. Kammererrel egyébként a sport miatt már korábban is volt kapcsolata Erdésznek. 

A "nagytakarítás", amit Kammerer a 2023-as megválasztását követően csinált Gödön a polgármesteri hivatalban és az önkormányzati intézményeknél kétség kívül Erdész tanácsai, esetleg utasításai alapján történtek meg. Ezután indult meg a hivatali dolgozók importja Dunakesziről. Göd Dunakesziről kapott jegyzőt, pénzügyeseket, de még közterület-felügyelőket is. Az is feltűnő lett hamarosan, hogy Kammerer szinte szóról-szóra lekoppintotta azt, amit Dunakeszin Dióssi Csabáék csináltak. És persze minő véletlen, hogy ebben az időben Erdész Zoltán tanácsadói szerződéssel rendelkezett, amit Kammererrel kötött meg.

MI volt tehát a végeredmény: masszív FIDESZ uralom a városban. Kammerer, akinek ugyan kiemelkedő színvonalú sportoló volt, teljesen laikus volt az önkormányzatisággal kapcsolatban. Azt tette, amit mondtak nekik "felülről". Göd fontos bástyája volt a FIDESZ-nek, hiszen a Samsung SDI egy igen jelentős beruházása volt Magyarországon a dél-koreai partnereknek. Onnan várták, hogy dől a pénz és bizonyára egy bizonyos szintig dőlt is. És ebből nem csak Göd profitálhatott, hanem a FIDESZ, mint párt is. Ezért is fogta szorosan Kammerert  a Tuzson-Erdész duó. 

Az azért jól látható volt, hogy Kammerer polgármesteri ténykedése közben érdemi, a város lakosságát jelentős mértékben érintő kérdésekre nem igazán szeretett reagálni, állást foglalni. Amikor már elkerülhetetlen volt az, hogy megszólaljon, akkor pedig a FIDESZ narratívát szajkózta engedelmes diák módjára. A Samsunggal kapcsolatban ritkán, de akkor viszont támogatólag lépett fel.

Vajon mi történhetett, hogy most egyszerre zajos lett a gyár és korábban ugyanilyen működés mellett meg nem volt az? A gyár működésében persze semmi nem változott, csak volt közben egy országgyűlési választás, amit Tuzson és a FIDESZ is elvesztett. Kammerernek most már kényelmetlenek a Dunakesziről importált fideszes hivatalnokok, meg mindenféle sleffentyűk, és persze kényelmetlenné vált - annak ellenére, hogy csodálatos módon Tuzson képviselő maradt - maga Tuzson Bence is a jóbarátjával, Erdész Zoltánnal  egyetemben. Így most megkezdődött a Duna-parti polgármester "megtiszásodása". Ennek egyik alsó lépcsőfokának tűnik, hogy elő mert azzal hozakodni, amit a gödiek már évek óta mondanak, hogy a Samsung akkugyára által kibocsátott zaj mértéke meghaladja azt a szintet, ami kibocsáthatna. 

Kammerer arra hivatkozik, hogy az önkormányzat mért, magas volt a zajkibocsátás, amiről tájékoztatták a Pest Vármegyei Kormányhivatalt ( ahol még mindig zömében a fideszes csapat ügyködik ) és nem történt azóta sem semmi. De ő - mármint Kammerer - most éppen aggódik a helyiek egészségéért, így a legmagasabb környezetvédelmi szervhez és annak vezetőjéhez, Gajdos László miniszterhez fordult segítségért. Nagy kérdés, hogy ez segítségkérés kinek a fejéből pattant ki: Kammereréből, vagy esetleg a Dunakesziről importált fideszes jegyzőnő fejéből, vagy egy olyan fejből, amire eddig nem is gondolunk.

Egy biztos: ha már elindult valami azért, hogy végre Gödön normalizálódjon a Samsung gyár működése és ne egy időzített bombaként működjön, az már pozitív. De azt is pontosan látnia kellene azoknak, akik eddig Kammererrel együtt vezették a várost, hogy nagyon szép gesztus lenne, ha végre felállnának és átadnák a helyüket azoknak, akik tényleg a város érdekében szeretnének ténykedni, nem pedig megfelelni a FIDESZ propagandának. Kíváncsi leszek - bár egyben szkeptikus is - hogy erre sor kerül-e. 

Addig is bízom benne, hogy a gödi emberek élete lassan egy nyugodtabb kerékvágásba kerül.

Azt hittem, hogy a választás eredményének, illetve a kampányuk eredménytelenségének ismeretében meg fog változni az a kommunikáció, amit a FIDESZ közvetít. De nem változott meg. A kommunikáció változatlan. Jön egyrészről a kormányzati tájékoztatás és jön másrészről az FIDESZ vezette ellenzéki duma. Írhatnám azt is, hogy a közvéleményt tájékoztatja a FIDESZ, de akkor hazudnék.  Az igaz, hogy a közvéleményhez szól, de hogy tájékoztatja is... ezt inkább hagyjuk.

Az olvasatomban a tájékoztatás alapját minden esetben jól megismerhető, megjelölhető, bizonyítékokkal alátámasztható tények képezik. A tényekről utána lehet véleményt mondani. Vérmérséklet, politikai meggyőződés szerint. És ezek a vélemények lehetnek alkalmasak arra, hogy tájékoztassák pro és kontra a közvéleményt.

De nálunk Magyarországon a FIDESZ bevezetett egy speciális tömegtájékoztatási formát: a riogatást, konteó gyártást. Mit értek ezen? Nos, egy konkrét tényt, hírt alapul véve megpróbálom megmagyarázni.

A tény az, hogy Magyar Péter miniszterelnök találkozott az Ursula von der Leyennel. Tárgyaltak a Magyarországnak járó, de befagyasztott uniós támogatások felszabadításáról és haza hozataláról. A tárgyalás után a miniszterelnök bejelentette, hogy született közöttük egy megállapodás, amely alapján a magyarok megkaphatják a nekik járó támogatási összeget, amely igen jelentős. Ennyi volt a hír, ennyiről tájékoztatta a miniszterelnök a közvéleményt. 

Ha FIDESZ tájékoztatni szerette volna ezzel a hírrel kapcsolatos álláspontjáról a közvéleményt, akkor azt kezdte volna el forszírozgatni, hogy elismerik, hogy létrejött a két politikus találkozója - amely egyébként Orbán Viktorral valószínűleg egy ideig biztosan nem jött volna létre - de kifogásolhatták volna, hogy a miniszterelnök úgy kezelte kész tényként a pénzekhez való hozzáférést, hogy semmiféle megállapodást erről nem mutatott. Ezért ha én lettem volna az ellenzéki FIDESZ kommunikációjáért felelős, akkor azt nyomtam volna a népek felé, hogy fenntartással kezeljék a bejelentést, mert a pénzeket akkor kapjuk meg, amikor már itt lesz nálunk a költségvetésben. De ők nem ezt tették. Vizionáltak egy migrációs paktum megkötését, amit Magyar Péter aláírt szerintük a támogatásért cserébe. A miniszterelnök ezt kategorikusan cáfolta, de a FIDESZ továbbra is nyomja ezt a kommunikációt. Én meg azt szeretném megkérdezni a FIDESZ konteógyárosaitól, hogy honnan szedték ezt?

Mert, hogy nem voltak jelen az EU bizottság vezetőjének és a magyar miniszterelnök tárgyalásán, az biztos. Akkor mitől ilyen biztosan ebben az információban? Valaki, aki elmondta nekik ezt az információt ott volt a tárgyaláson? Vagy csak magukból indulnak ki,hogy hasonló helyzetben mit tennének? Vagy csak egyszerűen nem tudnak kilépni a szerepükből, amivel évek óta csak félretájékoztatták a népet? 

De lehet, hogy a FIDESZ parlamenti képviselői közül többen látnokok és innen az információ. Bár ennek sem látom sok esélyét. 

A valószínű az, hogy pont semmit konkrétumot nem tudnak, de valami negatívot kellene a társadalom felé a TISZA kormányról közvetíteni, hogy egy kicsit a népszerűségüket megingathassák. De hazudni bűn. A tízparancsolat szerint is. Pláne bűn politikusnak hazudnia, mert ezzel egyidejűleg sok embert vezetnek félre. 

Nem voltak ott, így csak sejthetik, vizionálhatják, remélhetik, hogy úgy történt minden, ahogy ők kommunikálják, de ezeknek az információknak nincs tényalapja, csak feltételezések. Én is feltételeztem már, hogy megnyerem a lottó ötöst és milliárdos leszek. Ezt a feltételezést arra alapoztam, hogy vettem egy lottószelvényt. De nem lettem milliomos. De nem lettem. Ugyanúgy lehetett volna migráns paktum aláírása a feltétel, de pillanatnyilag erre vonatkozó bizonyíték csak Magyar Péter és Ursula von der Leyen találkozója. Ebből pedig akár az is következhetne, hogy csak megkérte a kezét. A valósághoz ugyanannyi köze lenne.

Szóval kedves fideszes képviselők. Nagy tisztelettel szeretném kérni, hogy szedjék már össze magukat és épkézláb, a valósághoz legalább nagyjából hasonlító hírekkel bombázzanak bennünket, ne csak konteóket gyártsanak és ezzel riogassák az embereket.

Úgy látszik beindult a polgármesteri para és lobbizás. Egyrészt a TÖOSZ borult ki, mint a települési önkormányzatokat összefogó szervezet, másrészt Márki-Zay Péternél verte ki a biztosítékot Magyar Péter bejelentése - többek között - a polgármesteri illetmények csökkentésével kapcsolatban. Szerintem ez várható volt. 

Várható volt, mert napjainkra - tisztelet a kivételnek - nem a közösségért tenni akarók indulnak a önkormányzati választásokon, hanem akik a húsosfazék közelébe szeretnének kerülni. Nem állítom - sőt azt remélem -, hogy a polgármesterek döntő többsége tisztességes és nem korrupt. Bár ezt a mondatomat még magam is erős fenntartással kezelem. Hogy miért? Gyakorlati tapasztalat. És nem egy önkormányzatnál szereztem. Szóval az a véleményem, hogy a polgármesteri titulushoz szorosan kapcsolódik, hogy közvetlenül tud beleavatkozni szinte mindenbe, ami a településen történik. Nagy befolyással rendelkező személyekké válnak a megválasztásukkal. A nagy befolyással rendelkező személyek pedig nyilván nem szegények. Legalábbis a magyar történelembe visszatekintve - akár még 1990 előtti időszakokat is figyelembe véve - ez a felfogás volt teljesen elfogadott. 

Aztán most jött egy Magyar Péter, aki megpróbálja ezt a berögzült állapotot szétrúgni mint tyúk a töreket. Jelen állás szerint az efféle intézkedései elég jelentős társadalmi támogatottságot élveznek. Azt is érdemes végig gondolni, hogy miért.

A magyar történelemben többször előfordult, hogy olyan formátumú politikusaink voltak, akik a saját politikai szerepüket a nép szolgálatával kapcsolták össze. Azaz nem az volt a megszerzett befolyásukkal, hatalmukkal az elképzelésük, hogy saját érdekeiket érvényesítsék és meggazdagodjanak, hanem azok életére kívántak pozitív befolyással lenni, akiket "nép" elnevezéssel illetnek.

Mára már meg sem fordul egy-egy önkormányzati képviselő-jelölt, vagy polgármester- jelölt fejében a választási időszakban, hogy ő a választói érdekeinek képviseletére, a köz szolgálatára vállalkozik. Mert ha ez volna a szándéka, akkor nem a fizetés körül forogna a gondolata, hanem az előtt álló feladatokon.

De szemmel láthatóan is a pénz a fontos. Egyszerűen az nem megy át a fejekbe, hogy van egy gazdaságilag tökéletes alapossággal lepusztított magyar gazdaság, amelyhez egy visszhangozva kongó államkassza társul. Következésképpen az új Parlamentnek és Kormánynak kényszerpályán mozogva meg kell próbálnia minél jobban "megfogni" a kiadásokat és minél több pénzt benn tartani a kasszában.Ezt meg csak úgy lehet megoldani, hogy azokat a kiadásokat kell csökkenteni, ami az inproduktív ágazatokban kifolyik. És bizony ilyenek azok akik a közigazgatásban ilyen-vagy olyan módon tevékenykednek. 

Persze az a kérdés joggal merül fel, hogy hogyan kellene mérni például a polgármesterek teljesítményét, azaz, hogy az általuk végzett munka arányban áll-e a munkájuk díjazásával? Merthogy ez egy munkajogi alapelv. 

Azt érdemes tudni, hogy a polgármester munkája tipikusan nem az ő, vagy a képviselő-testületének többsége fejéből kipattant ötletek megvalósításából áll. A - néha igen hülye - ötleteiket tipikusan a polgármesteri hivatalok dolgozói valósítják meg, végzik el, de töredék fizetésért. Aztán a végén a polgármester legalább egy fotó erejéig odaáll, katt, és a fotó máris megy a Facebookra igazolandó, hogy a polgármester éppen beleszakad a munkába.

Azt is tudom, hogy a polgármesterek és a képviselők is órákat tudnak arról mesélni, hogy mennyi sok munkájuk van és mennyire megdolgoznak a pénzükért. Több mint 25 év gyakorlati tapasztalatával a hátam mögött bizton állíthatom, hogy ezek a feladatok a "melegvízgereblyézés" körébe tartoznak. Az igaz, hogy sok papír aláírásával esetleg a polgármester ínhüvely-gyulladás gyanús állapotba is kerülhet. De ha valóban a szívükre tennék a kezüket, akkor maguknak is bevallanák, hogy bizony túl vannak fizetve. 

Az egyik legfontosabb indok, hogy miért is kellene fenntartani azt a fizetést, amit a FIDESZ meghatározott nekik az, hogy a pozíció társadalmi színvonalához ez a bér jár. A másik, hogy hogyan néz ki az, hogy munkáltatóként kevesebbet keres, mint az általa foglalkoztatott személyek egy része. Mindkét indok a presztízs oldaláról közelíti meg a kérdést és nem a mutatott teljesítmény oldaláról. És ezt én bajnak látom.

Ha az volna a most a pénzükért kapaszkodó polgármesterek fejében, hogy ő is, a többi önkormányzati intézmény dolgozójával egyenrangú félként, egy nagy rendszert működtető "gépezet" egy fogaskereke, amely teszi a dolgát, akkor könnyen belátható volna, hogy vannak olyan helyzetek, amikor el kell ismerni, hogy bizony korábban jól ment a szekér, de most a köz érdekében meghúzzuk a nadrágszíjat épp azért, hogy később újra lehessen rajta engedni, akkor nem jelennének meg a hírekben a pénzükért síránkozó polgármesterekről szóló hírek.

De érezhető - tisztelet a kivételnek - hogy az önkormányzatokban is megélhetési politikusok lézengenek, akiknek az a fontos, hogy minél kevesebb munkával minél nagyobb hasznot húzhassanak a közösségből. Pedig a közpénzek takarékos és hatékony felhasználása megkövetelné, hogy a polgármesterek és képviselők illetménye maximum a minimum legyen. És, hogy mi legyen a minimum, ezt viszont a parlamentnek kell meghatároznia figyelembe véve az ország általános gazdasági helyzetét és a polgármesterek által ténylegesen ellátott feladatokat.

Szóval, kedves Miniszterelnök úr! Úgy érzem van még teendője a polgármesteri fejekben történő rendrakás tekintetében is.

Az ismeretségi körömbe tartozó jó néhány önkormányzati képviselő és polgármester tényként közölte, hogy előrehozott önkormányzati választások lesznek a TISZA párt "jóvoltából". Amikor rákérdeztem, hogy mire alapozzák ezt a feltevésüket, csak sokat sejtető arckifejezés volt a válasz és semmi verbális indok. Ezért is gondoltam, hogy kicsit elemzem ezt a feltevést. 

Ami - pillanatnyilag - biztos, hogy a jelenlegi önkormányzati képviselő-testületek mandátuma majd valamikor 2029-ben fog lejárni. Addig elvileg háborítatlanul dolgozhatnak, hiszen a mandátumuk akkor jár le. Annak az oka, hogy az előrehozott választás lehetősége felmerült, kétségtelenül az április országgyűlési választások alapján megváltozott politikai irányvonal lehet. Az eddigi FIDESZ kormányok a hosszú évek alatt kialakítottak egy jól kiszámítható rendszert, amit az önkormányzatok, illetve a képviselő-testületek nagyon jól ismertek és érzékeltek. 

Mik is voltak ezek? Egyrészt az önkormányzati hatáskörök közül jelentős számút elvontak az önkormányzatoktól és centralizálták. A Kormányhivatalok, vagy más állami szervekhez kerültek azok a döntési jogosítványok, amik lényegében egy adott településen sokkal jobb helyen lettek volna - ugyanúgy mint korábban - mert a helyi viszonyok ismerete nélkül könnyen csúszhatott félre egy-egy mérlegelésen múló döntés. Aztán a leghúsbavágóbb kérdés egy települési önkormányzatnál a finanszírozás kérdése. Azaz honnan lesz pénze a településnek. Nos, erre borzasztóan egyszerű képletet dolgozott ki a FIDESZ. Ahol fideszes volt a polgármester és a területen fideszes volt az országgyűlési képviselő, oda ment a pénz. Ugyanígy történt, ha papíron ugyan független volt a településvezető, de a valóságban a FIDESZ propagandáját képviselte - tehát volt pénz. Aki meg nem volt velük, az ellenük volt és csak jelképes összegű pénz csordogált a településhez és csak vergődés volt, nem fejlődés. Ezért is alakult ki az a felfogás a településeken, hogy ha lehet, akkor fideszes, vagy FIDESZ-hez dörgölődző polgármester legyen a településen, mert akkor a pénzcsapokat jobban megnyitották.

Ennek az eredménye, hogy a jelenleg működő települési önkormányzatok többsége FIDESZ-t támogató képviselő-testülettel rendelkezett, mert nem akart senki az üres önkormányzati kasszával foglalkozni.

Miért volt fontos a FIDESZ számára, hogy így alakítsák ki a rendszert? Több okból. Egyrészt mert így közvetlen ráhatással voltak a települések vezetésére. Másrészt, mert a FIDESZ propaganda így sokkal hatékonyabban működhetett a kisebb, a fővárostól messze lévő településeken is. Harmadrészt pedig azért, mert az önkormányzatok beruházásainak ilyen módon történő állami finanszírozása - pályázatok, illetve azok nyertesei - a FIDESZ számára jelentettek egyfajta pénzvisszaforgatási lehetőséget. Ezt úgy kell érteni, hogy a település vezetői sokszor pontosan tudták már fejlesztési pályázatuk benyújtása előtt, hogy meg fogják-e nyerni azt, illetve mennyit kell majd visszaosztani és melyik cégen keresztül a FIDESZ számára. A különböző közbeszerzési szabályokat igazán könnyű volt kijátszani, így megmaradt a törvényesség látszata, de a valóság viszont teljesen más volt:kódolt törvénysértések tömkelege.

Szóval, aki jól meg tudta lovagolni ezt a hullámot, az jól járt, amelyik település meg volt annyira balek, hogy nem fideszes volt az önkormányzata, az meg magára vessen.

Nyilvánvalóan a TISZA párt választási győzelmével az eddig olyan jól kialakított és működtetett rendszer működésébe nem is porszem, hanem minimum kavicsok kerültek. A fideszes önkormányzatoknak fogalmuk sincs, hogy hogyan fog a továbbiakban menni a finanszírozásuk, és azt is sejtik, hogy ahová eddig dőlt a pénz, oda valószínűleg már nem fog dőlni. Viszont akkor a települések lakossága azt érzi, hogy mintha a települési képviselő-testület már nem annyira hatékony és eredményes a fejlesztések vonatkozásában. Ennek meg a következménye lehet az elégedetlenség, amely a végén akár odáig is vezethet, hogy 2029-ben a jelenlegi településvezetők és képviselők bukják a választást. Ez a félelem nyilván ott van már ma is a polgármesterekben és képviselőkben. 

Ilyenkor aztán megy a latolgatás, hogy mi fog történni. Érdemes-e kivárni, vagy inkább praktikusabb úgy kimenekülni a helyzetből, hogy a testület bedobja a törölközőt, vagy csak a polgármester teszi ugyanezt. Az biztosnak látom, hogy ha a Miniszterelnök szavatartó lesz és hozzányúl a polgármesterek illetményéhez és ennek kapcsán az önkormányzati képviselő tiszteletdíjakhoz is, akkor ez több városvezetőt fog arra inspirálni, hogy bedobja a törölközőt, mert így már nem lesz számára rentábilis településvezetőnek lenni. De pontosan - jogi szempontból - mi várható? Azaz hogyan dönthetnek a saját sorsukról az önkormányzati képviselő-testületek és polgármesterek.

1. Minden marad a régiben és folytatják a munkát úgy ahogy eddig belekalkulálva, hogy esetleg a pénzcsapok bedugulása következtében nehezebb dolguk lesz. Megjegyzem ez volna a legkorrektebb hozzáállás a választóikkal szemben.

 2. Feloszlatja magát a képviselő-testület és ezzel új, időközi választáson adják meg a lehetőséget a választóiknak, hogy új képviselő-testületet és polgármestert válasszanak. Megjegyzem ennek a lehetőségnek a pikantériája, hogy ha polgármester szeretne maradni, de a testület meg nem és feloszlatja magát, akkor bizony a polgármester is "meg a levesbe".

3. A polgármester mond le, vagy gy vagy több képviselő, de nem oszlatja fel magát a testület - ilyenkor a "felálló" személyek helyett időközi választással új személyek kerülnek be és megy a munka tovább.

4. Valóban tiszta pályát szeretne a TISZA párt és a parlamenti többséget kihasználva az esetlegesen törvénysértő módon működő képviselő-testületeket az Országgyűlés döntésével feloszlatja.Szerintem ennek nincs túl nagy esélye, bár még jóslással nem foglalkoztam.

Azt is szeretném megjegyezni, hogy magyar jogrend számára ismeretlen az előrehozott önkormányzati választás jogintézménye. De az élelem ismert képviselők és polgármesterek mégis ezt a jogintézményt ismételgették, mint lehetséges parlamenti döntést. De ez számomra csak azt erősíti meg, hogy a településeket vezető testületek és polgármesterek szakmai felkészültsége az általuk betöltött pozíciókkal kapcsolatban nem elégséges. Sajnos a magyar jogrend nem teszi kötelezővé, hogy ha már megválasztottak valakit, akkor valamilyen gyorstalpaló - és használható tudást adó - közigazgatási jogi felkészítésen vegyenek részt a megválasztottak. Meggyőződésem, hogy ennek lenne annyi értelme, hogy legalább tudnák, hogy kinek, milyen hatáskörei vannak és nem vonnának el képviselők polgármesteri hatáskört, a polgármester nem lépne át a testületén, és még sorolhatnám a gyakorlati példákat. De a lényeg, hogy előrehozott önkormányzati választás nem lesz, mert nincs ilyen jogintézmény a magyar jogrendben.

Jelen esetben nem egy levél megszólítása található a bejegyzésem címében. Sokkal inkább egy utalás. Utalás arra a bejelentésre, amit Magyar Péter miniszterelnök tett - immár egyre határozottabban. Arra gondolok, hogy kilátásba helyezte, hogy miután a miniszterelnöki, a képviselői, a miniszteri, államtitkári javadalmazásokon erős karcsúsítást hajt végre, így ezzel párhuzamosan a polgármesteri juttatások mértékét is csökkenteni kívánja. Erre aztán máris jött egy hír az index.hu oldalon, mely szerint Algyő polgármestere lemond, ha csökkentik a fizetését. Ez nagyon ultimátumszagú bejelentés.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy sokat vagy keveset keresnek-e a polgármesterek, illetve az általuk havonta megkapott díjazás mennyiben van arányban az általuk elvégzett munkával? Aztán a másik ezzel kapcsolatban figyelembe veendő körülmény, hogy a polgármestereket közpénzből fizetik. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatok nem profitorientált cégek, így jogos lehet az a társadalmi elvárás, hogy a polgármesterek javadalmazásán is legyen érezhető a takarékos és hatékony közpénz felhasználás.

Mennyi is most egy polgármester fizetése? Nézzük meg, mert szerintem nincsenek sokan, akik pontosan tisztában vannak ezekkel az összegekkel.

Szóval a jelenlegi törvényi szabályozás szerint a polgármesterek fizetése a tárgyévet megelőző év bruttó nemzetgazdasági átlagkeresetéből kerül kiszámítása egy szorzószám alkalmazásával, amely szorzószám a település lakosságszámához igazodik. Akit érdekel a pontos szabály, az a 2011. évi CLXXXIX. törvény 71. §-ban találja meg. A bruttó nemzetgazdasági átlagkereset 2025-ben Magyarországon (középértéken) 607.700,- Ft volt.

Néhány példa:

Egy igazi kistelepülésen, ahol a lakosságszám az 500 főt nem haladja meg a polgármesteri fizetés 607.700 x 1,5 = 911.550,- Ft a törvény alapján.

Egy 2000 főt meghaladó lakosságszámú település polgármesterének fizetése - feltéve, hogy a lakosságszám kevesebb mint 5000 fő - 607.700 x 2,25 = 1.367.325,- Ft

Algyő lakosságszáma meghaladja ugyan az 5000 főt, de csak néhány száz fővel, így a fenyegetőző polgármester fizetése 607.700 x 2,5 = 1.519.250,- Ft

És vegyünk mondjuk egy 30.000 főnél nagyobb lakosságszámú települést. Itt a polgármesteri fizetés 607.700 x 3,5 = 2.126.950,- Ft

Szerintem ezek az összegek - tekintettel arra, hogy a polgármesterek is a lakosság szolgálatát vállalták, amikor elindultak a választáson - elég szépek ahhoz képest, amit ezért tenniük kell.

Ezek az összegek eddig csak az fizetések voltak. De a korábban hivatkozott törvény alapján a polgármestereket megilleti a fizetésük 15%-nak megfelelő összegű költségtérítés is. A költségtérítés összegéről természetesen semmiféle elszámolással nem tartoznak, azt kapják, kvázi fizetés kiegészítés gyanánt. Nos ennek megfelelően nézzük az előbbekben példaként felhozott települések esetében a költségtérítéssel kiegészített polgármesteri illetményeket:

Kistelepülésen: 911.550 x 1,15 = 1.048.212,- Ft

2000 főnél nagyobb de 5000 ezernél kisebb lakosságszámú településen: 1.367.325 x 1,15 = 1.572.423,- Ft

Algyő polgármesterének vonatkozásában ez az összeg: 1.519.250 x 1,15 = 1.747.137,- Ft

ÉS egy 30 ezer főnél nagyobb nem megyei jogú város polgármesterének illetménye: 2.126.950 x 1,15 = 2.445.992,- Ft

Nem tudom kinek mi erről a véleménye, de én kifejezetten eltúlzottnak találom a részükre jelenleg kifizetett illetmények és költségtérítések mértékét. Tisztelet a kivételnek, azért a polgármesterek szakmai felkészültsége és emberi tulajdonságai - főleg a megválasztásukat követően - messze nincs arányban a juttatásaikkal.

De ezek eddig csak az illetmények voltak. De azért még van ez-az, ami bizony értéket képvisel és a polgármesterek elvárják, hogy megkapják. 

A legtöbb helyen - nyilván a kistelepülések kivételek ez alól - a polgármesterek hivatali gépkocsit használnak a jövés-menéshez, sokszor a gépkocsihasználat személyi használatot jelent, ami azt jelenti, hogy nemcsak a munkájával összefüggésben használja a közösség járművet, hanem amikor a kedve úgy tartja. Ha jók az információim, akkor az egyik Budapest agglomerációjába tartozó településen - ahol a szlogen szerint jó élni - a polgármester és az alpolgármester részére is két-két (!) darab szolgálati autót biztosít az önkormányzat. Igaz ezt azért úgy csinálják, hogy az egyikük kocsijait nem az önkormányzat vásárolta, hanem a helyi polgármesteri hivatal és "csak" az üzembentartó az önkormányzat. Mondjuk az is kérdés, hogy hogyan tud egyszerre két autót használni egy ember... de ennek a kérdésnek a megválaszolását inkább az olvasóra hagyom.

Aztán teljesen természetes, hogy a polgármester korlátlanul használhatja az önkormányzat mobil telefonját. Sokan laptopot, táblagépet, miegymást is kérnek és kapnak az önkormányzattól. Persze ezeket két év elteltével le lehet selejtezni, aztán azt fillérekért meg is kaphatja azt a polgármester.

És az is természetes, hogy van egy reprezentációs kerete a polgármesternek, amiből a mindennapi betevő kávéját, üdítőjét, pogácsáját stb. ingyen kapja.

Ja! És valamiről elfeledkeztem. Vannak olyan polgármesterek, akiket a saját többségük még jutalommal is kitöm. Ilyen volt a sajtóban is nagy visszhangot kapott Dunakeszi, amelynek a polgármestere és alpolgármesterei jutalomképpen 6 havi illetményüket kapták meg. Nyilván itt a költségtérítés nem volt releváns, de azt hiszem senki nem ágálna az ellen, ha plusz  hat hónapot kifizetnének a számára. Számszerűleg ez - az előbbi számítások figyelembe vételével és arra is tekintettel, hogy erre még 2025-ben került sor a 2024 évi nemzetgazdasági átlagkereset alapján - 525.100 x 3,5 x 6 = 11.027.100,- Ft volt. Hát ez sem volt kevés.

Hát ennyi jutott eszembe hirtelen. Ebből kell tengődnie egy sanyarú sorsú polgármesternek. Szerintem -ha őszintén a szívükre tennék a kezüket a polgármesterek - akkor meg sem szólalnának az illetményük csökkentésével kapcsolatban, mert elég sor idejük volt arra, hogy kicsit túl legyenek fizetve. Most - miután a tényleges teljesítményük alapján nem lehet őket fizetni - szerintem is reális elképelés, amit a miniszterelnök előre felvázolt. Takarékosság, önmérséklet!  

 Szóval tényleg drágák vagytok polgármesterek!

Egy új hír. Az egészet Kocsis Máté jelentette be. A lényege, hogy Védvonal néven egy új hálózatot kívánnak beindítani, amely azokat az atrocitásokat, támadásokat, csesztetéseket lesz hivatott dokumentálni és a nyilvánosság elé tárni, ami a fidesz támogatóit érik manapság. 

Ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg a fejemben a következő vélemény: mélységesen el tudom ítélni azt a viselkedésmódot, amikor valaki átlépve a jogi keretek másokat vegzál, támad. Akár verbálisan, akár tettlegesen. 

Az tény, hogy a választások óta pláne, de előtte is már jól érezhető volt, hogy a társadalom jelentős részében indulatok forrtak az akkor még hatalmon lévő fidesz kormánnyal és minden fideszt támogatóval szemben. És valljuk be, tettek is azért rendesen, hogy ez így alakuljon. A sok éves arrogancia, a táradalom megfélemlítése, a legsötétebb Rákosi-fél korszakot idéző eljárások a más politikai álláspontot képviselőkkel szemben szükségszerűen hozta magával a fidesz bukását és azt az indulathalmazt, aminek a hatását most érrzik.

Ez eddig ismeretlen volt a számukra, mert minden és mindig úgy történt, ahogy az a számukra kedvező volt. És a korábbi - a mai politikai helyzethez képest ellentétes - felállásban teljesen természetes volt, hogy aki nem volt a Orbánnal és a fidesszel azt nyugodtan lehetett poloskázni, megalázni, sértegetni, mert az járt. Például Kocsis Máténak is. 

Van egy nagyon régi mondás, sőt talán kettőt is tudnék idézni. De a lényege mindkettőnek ugyanaz. A mondás például, hogy "erőszak erőszakot szül", vagy "ki kardot ránt kard által vész el". Mindkét közmondás arra utal, hogy aki mással, másokkal erőszakosan, agresszíve, megosztóan lép fel, az ne lepődjön meg, ha viszonzásul ugyanazt kapja vissza. Tehát az említett tapasztalatokra a magyarázat adott: amit a fidesz csinált a nem hasonlóan gondolkodókkal, most azt csinálják azok a fidesszel. Ennyi és nem több, tehát fölösleges felfortyanni és mint az óvodában rohangászni, hogy "óvónéni meghúzták a hajamat". 

De mégsem lehet szó nélkül elmenni a jelenség mellett. Egyrészt azért, mert ha jogszabály tiltja azt, amivel vegzálják a fidesz támogatóit, akkor igenis fel kell lépni a jelenség ellen. Magyarországon - bármennyire is szeretnék sokan - nem elfogadott a "szemet szemért, fogat fogért" elv. Tehát anarchiába nem torkollhat a nagy szabadságérzés.

A másik ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, hogy valószínűleg ezek a sértegetések, inzultusok nem azokat érik tipikusan, akik ezt az egész helyzetet okozták, azaz nem a fidesz csúcspolitikusait, hanem megint azokat, akik hittek nekik a különböző településeken és lelkes aktivistaként - és sokszor "megvezetett" emberként - segítették a fidesz kampányát. Bár megjegyzem, hogy Szentkirályi Alexandra már korábban egy Facebook posztban panaszkodott, hogy leköpték, illetve lekurvázták. Ez sem helyes. Bár ez a "kritika" most épp pontos célba ért.

A Védvonal - Kocsis Máté szerint - azért fog működni, hogy megvédje azokat, akiket fideszes mivoltuk miatt inzultálnak. Ez szép dolog. Megígérte, hogy mindent ki fognak kommunikálni. A szememben azért ennek van egy diszkrét bája, hiszen a közelmúlt különböző híradásaiban gyakran lehetett olyan tartalmú cikkeket olvasni, amely alapján a fidesz kommunikációjába alkalmazott különböző cikkek, videók nem a ténylegesen megtörtént helyzeteket mutatták be, hanem megrendezettek voltak. Így szerintem joggal merülhet fel kérdés, hogy a Védvonal által közzétételre kerülő  elítélendő élethelyzetek mennyibe valósak, és mennyiben az alkotói szabadság termékei. És azt is tudjuk, hogy profi AI specialisták is vannak a fideszben, így gyakorlatilag a valóság és a virtuális valóság egymástól való megkülönböztetése nagyon nehéz lesz.

És persze fontos, hogy a szándék mi ennek a Védvonalnak a létrehozásával. A valós törvénysértések feltárása, vagy további ellentét gerjesztése a különböző politikai oldalon álló emberek között. 

Szóval visszanyalt a fagyi, és ez most kellemetlen. De ha valóban törvénytelenség történik, akkor viszont politikai oldaltól függetlenül fel kell a jelenség ellen lépni. 

Sokan sokszor emlegetik a jogbiztonság kérdését Magyarország vonatkozásában. De vajon mindenki tudja-e, hogy miről is beszél? ÉS miért is fontos, hogy egy országban jogbiztonság legyen?

Ha az alapoktól kezdjük, akkor tisztában kell azzal lennünk, hogy egy állam és benne az egyén viselkedési normáit mostanság írott jog formában rögzítik. Legalábbis Magyarországon. Az, hogy írott jog létezik azért is fontos, mert egy adott időpillanatban pontosan lehet tudni az aktuális szabályokat. Az, hogy ezek milyen tartalommal kerülnek kihirdetésre, az a különböző jogalkotásra feljogosított szervektől függenek. Ebben is van egy hierarchia és ebből következően a jogszabályok rendszerében is van egy hierarchia. 

A jogszabályi hierarchia csúcsát egy állam tekintetében annak Alkotmánya, Magyarország vonatkozásában Alaptörvénye jelenti. Ez a jogszabály, speciális törvény az, ami az adott állam alapértékeit, alapelveit és legfontosabb jogokat és kötelezettségeket rögzíti. Rögzíti az állam legfontosabb szerveit és közjogi méltóságait, azok egymáshoz való viszonyát, illetve a hatásköreit. Tartalmazza továbbá a hatalmi ágak elválasztásának eredményeképpen létrejövő intézményrendszerre és annak működésére vonatkozó absztrakt szabályokat. 

Az Alkotmányra, Alaptörvényre épül gyakorlatilag a teljes jogrend. Minél alacsonyabb szinten van egy jogszabály a jogszabályi hierarchiában, annál egzaktabb szabályozást tartalmaz a hatálya alá eső szabályozási területre vonatkozóan. Ami nagyon fontos szabály, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály nem ütközhet, nem tartalmazhat a témában kiadott magasabb szintű jogszabállyal - értelemszerűen az Alkotmánnyal, Alaptörvénnyel - ellentétes szabályozást. 

MI köze van ennek az egész jogbiztonság kérdéséhez? Az, hogy igazából akkor jelenthetjük ki, hogy egy állam vonatkozásában jogbiztonság van, amikor hosszú távon állandósulnak ezek a szabályozások. Mert megfelelnek a társadalom igényeinek, mert a hosszú távon hatályban lévő jogszabályoknak köszönhetően kiszámítható a polgár számára is, hogy mire számíthat. Ha kiszámítható, stabil a jogi környezet, az jelentős mértékben befolyásolja például egy ország gazdasági stabilitását, nő a külföldi befektetői hajlandóság, mert a befektető joggal bízhat, hogy az általa kalkulált megtérülés valóban akkor és olyan mértékben következik, ahogy arra számíthat.

Persze ez nem jelenti azt, hogy minden jogszabálynak örök érvényűnek kell lennie, hiszen maga a társadalmi fejlődés, a világban bekövetkező események szükségessé tehetik az egyes jogszabályok módosítását, korrekcióját. 

A jogbiztonság fogalmába beletartozik véleményem szerint az is, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere jól működik, azaz a rendszerben megtalálhatók azok a kontrollpontok, amikor az arra feljogosítottak megállíthatnak egy jogalkotási ámokfutást. Tipikusan e körbe tartozik Magyarországon egy jól működő Köztársasági Elnök, illetve az Alkotmánybíróság. 

És akkor vizsgáljuk meg, hogy valóban van-e gond Magyarországon a jogbiztonsággal? Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy van. El is mondom, miért gondolom így. 

Az Alaptörvényt 2011. áprilisában alkották meg és hirdették ki, 2012. január 1-i hatályba lépéssel. Mily meglepő, hogy az egész jogrend alapját képező "csúcstörvény", már a hatályba lépésekor 2012. január 1-én módosításra került. Aztán napjainkig összesen 27 alkalommal történt meg az Alaptörvény módosítása. 

Mit jelent ez? Azt, hogy annak a törvénynek a rendelkezéseit, amely az összes többi jogszabály alapját képezi a parlamenti fideszes többség akkor és úgy módosította, ahogy azt a kényük-kedvük szerint akarták. Beleírtak, kivettek, átírtak, másképp gondolták. 

Mitől függött, hogy mit változtattak benne? Attól, hogy a FIDESZ vezetői éppen milyen politikai döntést hoztak. Gyakorlatilag figyelmen kívül lett hagyva a társadalmi igény. Sokszor fordult elő, hogy a párt kommunikációjában megjelent egy téma, és utána rövid időn belül azt a témát a FIDESZ politikai érdekeinek megfelelően beletoldozták az Alaptörvénybe. Ebből következően a jogszabályi hierarchiában alacsonyabb szintű jogszabályokat - amennyiben az szabályozási területüket érintette - módosítani kellett. Ebből kerekedett ki az, hogy nem volt biztos, hogy amilyen tartalmú jogszabállyal feküdt le az ember aludni, reggel ugyanazzal a tartalmúval ébredt. Mindenki csak kapkodta a fejét.

Ezt fejelte meg még a törvényalkotás kikerülése: a rendeleti kormányzás, amely az Orbán-kormány nagy specialitása volt. Ilyen apróságokkal nem kellett törődni, hogy mit akar a parlament, elég volt a kormánynak a döntése ahhoz, hogy sokszor törvényi szintű szabályozásnak megfelelő módon nyúljanak bele a jogrendünkbe. Ez tovább erősítette a jogbizonytalanság érzetét, hiszen sokszor attól függött, hogy milyen rendelet születik, hogy aktuálisan éppen kinek milyen érdeke fűződött a jogrendbe való beavatkozáshoz.

A bajt csak tetézte, hogy a közjogi méltóságok kinevezésekor, csak szavakban jelent meg azok függetlensége, a gyakorlatban szinte egytől-egyig pártkatonák voltak, vannak. Ezek a magas pozícióban lévő személyek rendelkezhettek még olyan jogosítványokkal, amelyek ezt a jogalkotási őrületet meg tudták volna akadályozni. HA akarták volna. De nem tették. Egyrészt lojalitásból, másrészt pedig - ez a meggyőződésem - félelemből. Féltették a jól fizető állásukat és feltétel nélkül kiszolgálták azokat, akik ezekbe a pozíciókba juttatták őket. Szóval egy lyukas garast nem ért a fékek és ellensúlyok rendszere.

Nem is ragoznám tovább. Azt hiszem jól érzékelhető, hogy Magyarországon minden volt, csak jogbiztonság nem. A jogbiztonság nem attól lesz, hogy a kormány vagy a vezető politikai erő kimondja, hogy az van, hanem attól, hogy megfelelően működnek azok a garanciák, amelyek biztosítani hivatottak a jogbiztonságot. Ezek még mostanság sincsenek és csak remélni lehet, hogy e tekintetben érezhető változás fog bekövetkezni rövid időn belül.